A cégértékelés 3 módszere egyszerűen – Hogyan számítható a cégérték?

Számos blogposzt számol be a cégértékelés, a cégérték számítás lehetséges megközelítéseiről, azonban kevés fókuszál a módszertanok magyarázatára, a fontos összefüggésekre. Cikkünkben bemutatjuk, miért használandó egy-egy megközelítés, mik a cégértékelési módszerek alapjai.

Jövedelem alapú cégértékelés

A jövedelem alapú, hivatalosan diszkontált cashflow (DCF) névre hallgató cégértékelési módszer a legszélesebb körben alkalmazott és elfogadott megközelítés.

„Ma annyiért ér a cég, amennyi profitot a jövőben termelni fog, viszont szükséges a jövőhöz kapcsolódó bizonytalanságokat figyelembe venni és valamelyest kiigazítani ezt az összeget.”

A diszkontált cashflow módszertan a cégértéket a profit termelő képessége és az ehhez kapcsolódó kockázatok, illetve a pénz időértékének (erről részletesebben itt írtunk) figyelembevételével határozza meg.

Leegyszerűsítve, a DCF mögött az a logika, úgy közelíti meg a cégértéket, hogy ha van egy cégünk, ami évente kiszámíthatóan X millió Forint profitot termel és eladjuk ezt a céget, akkor az éves X millió profitot az új tulajdonosnak fogja majd termelni, tehát a cégérték egy olyan egyszeri összeg, amiért lemondunk a jövőbeli profitokról. Logikusan ez az egyszeri összeg annyi, amennyit számunkra is termelne a cég, viszont ezt szükséges valamelyest kiigazítani a jövőhöz kapcsolódó bizonytalanságok, üzleti kockázatok, illetve a pénz időértéke miatt. (részletesen itt írtunk a DCF cégértékelési módszerről.)

Előnye, hogy a többi cégértékelési módszerhez képest ez a leginkább személyre szabható. Nem a múltbeli teljesítményen alapszik, hanem a cég jövőbeli kilátásaira alapozza a cégértéket. Emellett ez a cégértékelési módszertan a legalkalmasabb arra, hogy az értékelendő cég egyedisége (pl. az iparáginál gyorsabb növekedés, alacsony költségszint, beruházások gyors megtérülése) a leginkább megmutatkozzon a cégértékben. Szintén kiemeljük, hogy a jövedelemalapú értékelés alapját egy részletes üzleti terv kell, hogy képezze, amely a cégérték mellett további hasznos pénzügyi támpontokat ad a cég tulajdonosának stratégiai döntések meghozatalában (pl. esetleges likviditási problémák, költségszintek alakulása, hatékonyságnövelési lehetőségek). A jövedelemalapú értékelés elvégzésével lehetőség nyílik többféle szcenárió vizsgálására is, így bemutatható, hogy mennyi lenne a cégérték, ha egy esetleges költséghatékonyság-növekedés után a jelenlegi profit kétszeresét vagy adott esetben a csak jelenlegi profit felét termelné a cég.

Hátránya, hogy elkészítése időigényes és az előrejelzésekhez bizonytalanság kapcsolódik, ezért kulcsfontosságú az értékelést végző szakember felkészültsége.

Összehasonlító szorzószámos cégértékelés

Az összehasonlító szorzószámos cégértékelési módszer („Multiples valuation”), a DCF megközelítés mellett a másik leggyakrabban alkalmazott módszertan. Népszerűségének oka, hogy könnyen és gyorsan elvégezhető, azonban számos esetben vitatható, hogy meg tudja-e ragadni a cég egyedi tulajdonságait, előnyeit és növekedési kilátásait.  

„Ha egy versenytársunk a mi cégünkhöz hasonló üzleti és pénzügyi eredmények mellett 500 millió forintért adta el a cégét, akkor a mi cégünk is 500 milliót ér.”

Akár az ingatlanértékelésnél, a szorzószámos cégérték számítás alapja is az összehasonlítás. A módszertan abból indul ki, hogy a piac hatékonyan áraz hasonló befektetési lehetőségeket, ezért a saját cégünk értékét is a piaci árazáshoz mérten érdemes meghatározni.

A szorzószámos cégértékelési módszer egy cég értékét más cégek pénzügyi eredményével és cégértékével összehasonlítva határozza meg. Azt vizsgálja, hogy az értékelendő társasághoz hasonló cégeknek a pénzügyi eredményükhöz képest hányszorosa a cégértékük. Ezt hívjuk szorzószámnak, vagy eredményszorzónak. (Ha például adott egy cég, amelynek 100 millió Forint az éves üzemi eredménye, a cégértéke pedig 500 millió Forint, akkor egy 5x üzemi eredmény szorzóról beszélünk.) Az értékeléshez használt szorzószám alapjaként leggyakrabban EBITDA (leegyszerűsítve üzemi eredmény + értékcsökkenés), EBIT (üzemi eredmény), árbevétel és adózott eredmény használata a megszokott.

Az értékelés során első lépésként olyan hasonló társaságokat gyűjtünk össze (szakzsargonban peer-group), amelyek cégértéke látható. Belőlük képződik az összehasonlítási alap. Honnan gyűjthetőek ilyen cégek? Erre két lehetőség kínálkozik. Egyik a nyilvános piac, amely a tőzsdén kereskedett részvénytársaságokat jelenti. Ezeknek a cégeknek a pillanatnyi részvényárán és a negyedévente közzétett pénzügyi eredményeik alapján könnyen meghatározható, aktuálisan milyen szorzószámmal értékeli őket a piac. Másik lehetőségünk a zárt piac, amely a korábban eladott cégek piacát jelenti („tranzakciós piac”). Cégeladásokra, felvásárlásokra fókuszáló adatbázisokból meghatározható, hogy milyen szorzószám mellett értékesítették vállalkozásukat a cégtulajdonosok.

Az összehasonlítás alapján azt nézzük meg, hogy az összehasonlítási alapban átlagosan milyen szorzószámot fizettek (eredménykategóriánként külön-külön) az adott cégért, majd a cégünk megfelelő eredménykategóriáját megszorozzuk ezzel a szorzószámmal. Ha például a közelmúltban eladtak 5 hozzánk hasonló céget átlagosan az éves üzemi eredményük 4-szereséért, akkor reálisan a mi cégünk értéke is az üzemi eredményünk 4-szerese.

Megjegyzésként, ahogyan a jövedelmezőségi megközelítésnél, úgy a szorzószámos értékelésnél is a megtérülés, mint szempont. Ha például adott egy cég, amelyet az adózott eredményének az 5-szöröséért lehet felvásárolni, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy az adózott eredményből 5 év alatt térül meg a kifizetett cégérték.

A módszertan előnye, hogy gyorsabban elvégezhető, mint egy jövedelmezőségi értékelés, ezért kiindulási alapot biztosíthat az értékeléshez. Hátránya, hogy mivel nincs két pontosan ugyanolyan cég, ezért az összehasonlítás sem tud teljesen pontos képet mutatni.

(Részletesen a szorzószámos cégértékelésről.)

Eszközalapú cégértékelés

Az eszközalapú cégértékelési módszer a vagyonelemek értékét értelmezi cégértékként. A számítás elvégzése fontos, legtöbbször a cég minimális értékének kijelölésére szolgál.

„Annyit ér a cég is, amennyit a tulajdonolt eszközei külön-külön érnek.”

Az eszközalapú cégérték számítási megközelítések a vagyoni helyzetből indulnak ki. Több módszer tartozik a csoporthoz, amelyek más szemszögből vizsgálják az eszközök értékét. Azért használjuk legtöbb esetben a cég minimális értékének a kijelölésére, hiszen a módszertan nem számol a cég bejáratott működésével, csupán a vagyonelemeket veszi figyelembe.

Röviden a 2 leggyakrabban használt eszközalapú cégértékelési módszerről:

Nettó eszközérték / likvidációs értékelés
A nettó eszközérték („Net Asset Value”), vagy likvidációs értékelés a leggyakrabban alkalmazott eszközalapú módszer. A módszer a felszámolással elérhető értéket mutatja meg, amelyet érdemes a cég minimális értékének kezelni. Gyakorlatilag azt számítjuk ki, hogy amennyiben eladnánk a cég összes eszközét, majd kifizetnénk a tartozásokat, mennyink maradna. Azért ez a minimális értéke a cégnek, hiszen nem éri meg olcsóbban eladni annál, amennyit mi is el tudnánk érni a felszámolással. Az értékelést úgy végezzük el, hogy az eszközök becsült piaci árából kivonjuk a kapcsolódó kötelezettségek (tartozások) összegét. Fontos megjegyezni, hogy a módszertannál nem az eszközök mérlegben szereplő értékét használjuk, hanem azok becsült piaci árát, amely számos esetben eltér a könyvekben kimutatott számviteli értékektől.

Helyettesítési / reprodukciós érték

A helyettesítési vagy reprodukciós érték azt mutatja meg, mennyibe kerülne a cég eszközeit ma újból létrehozni, reprodukálni. Olyan esetekben használjuk, amikor az eszközök értékesítése nehéz és lassú folyamat, a potenciális érdeklődők szűke miatt, ezért nehéz piaci árat kötni hozzájuk.

Az eszközalapú megközelítés előnye, hogy objektív alapot képez az értékeléshez, hátránya viszont, hogy a bejáratott működés értékét nem veszi figyelembe az eszközöknél.

Összefoglaló

Cikkünkben átvettük a három leggyakrabban alkalmazott cégértékelési módszer alapjait, fókuszálva a módszertanok logikai alapjaira, fő összefüggéseire. A jövedelmezőségi DCF értékelés a várható jövőbeli profitokból és a hozzá kapcsolódó kockázatokból számítja a cégértéket. A szorzószámos értékelés más cégekkel való összehasonlításból számítja a cégértéket. Az eszközalapú módszer pedig a tulajdonolt eszközök piaci árát veszi az értékelés alapjául.

A Stochrone cégértékelési szolgáltatása segít, hogy cégtulajdonosként pontos képet kapjon cége pénzügyi értékéről, a cégérték növelés lehetőségeiről. Keresse szakértőinket bizalommal.